Na. Végetért az idei melegfesztivál is! Öt napos volt, szerdától vasárnapig 3 filmet sikerült a fesztivál keretén belül megnéznem. Ami emlékezetes marad, az viszont a szombati felvonulás, amely minden eddiginél brutálisabb volt (bár szerintem tudják még fokozni a fijúk).

Idén, a barátaimmal táblákkal készültünk a menetre, olyan feliratokkal, mint például "A társadalmi megbélyegzés nem magánügy", "A homoszexualitás attól lesz probléma, hogy valakik azzá teszik. /Bayer Zsolt/" vagy "Jesus had 2 daddies" (azaz Jézusnak két apja volt). Utóbbi üzenetet mostanra már felfedezte magának a bigott jobboldal, a HírTV portálján jelent meg el?ször a reakció: "Csakúgy mint tavaly, idén is voltak vallásgyalázó felvonulók a homoszexuális-demonstráción. Az egyik úgynevezett büszkeség napi résztvev? egy Jézus arcát modern stílusban ábrázoló plakátot vitt végig a meneten, amelyre nagy bet?kkel az volt ráírva: Jézusnak is két apja volt.".
A cikk itt nem ért véget: "Egy homoszexuális férfi pedig keleti típusú papi ruhába öltözött, kezében Bibliát és kett?s keresztet tartott." - Noha nem tudták valószín?leg, hogy Sándor Bertalan nem csak papi ruhába öltözött, hanem egy másságát nyíltan vállaló katolikus pap. Nyilvánvaló, hogy egy melegfelvonuláson egy pap nem vesz részt, hacsaknem egy buziprovokátor és éppen vallást gyaláz.
A hírtévé hitelességére kés?bb még visszatérek.

Képek a felvonulásról

A felvonulás maga a vártnál sokkal unalmasabb, színtelenebb volt, mint az el?z? években, ráadásul a gy?lölett?l eltorzult arcú ellentüntet?k miatt az egésznek oda lett a jóhangulata, a varázsa, amit nyugaton bármelyik másik büszkeségnapi felvonuláson lehet tapasztalni. Ugyanakkor bebizonyosodott, amit már eddig is tudtunk: nem a karneváli jelleg zavarja a homofóbokat, hanem a létezésünk.
Bátran ki lehet jelenteni, hogy Magyarország a legnyugatabbi ország, ahol még virágzik az effajta agresszív másságellenesség. T?lünk csak keletebbre fordul el? ilyen megengedett mérték? er?szak és gy?löletkeltés.
Csak egy kis viszonyítás: szombaton a londoni gay pride-ot becslések szerint félmillióan ünnepelték.

Olyan volt végigmenni az Andrássy úton, mintha egy halálmeneten vettünk volna részt. Két oldalt magas kordonok (és magas, jókép? rend?rök :-)) választottak el "a népt?l", amelyik üvöltve-ordítva, kordont rázva ontotta magából a "kedvesebbnél kedvesebb" szavakat, rigmusokat, miközben mi az egyetemes emberi méltóság nevében próbáltunk kiállni magunkért, a jogainkért - heterók és melegek együtt. A tojások csak úgy süvítettek, ezek nagyrészét a tábláink felfogták, de volt amelyik telibekapott - de nem ért váratlanul. Hallottunk petárdarobbanást is, ett?l egy emberként rezzent össze a bagázs: "Vajon már l?nek is a nácik?". Az aszfalt tarka volt a különböz? szétken?dött zöldségekt?l, gyümölcsökt?l, tojástól és üvegszilánkoktól. Azért láttunk pár mosolygó japán turistát is, akik az életüket kockáztatva mosolyogtak, integettek nekünk a kordon mögül.

Képek az ellentüntir?l

Az ötvenhatosok tere volt lekerítve számunkra, akárcsak gettóba tereltek volna. A Városliget fel?l (és úgy kábé minden létez? irányból) az önmagukat hergel? csürhe szerette volna, ha arrafelé hagyjuk el a helyszínt. De csak Horn Gabi volt ilyen felel?tlen. Míg a H?sök tere fel?l a rend?rök összecsaptak a látens melegekkel, a felvonulók napfürd?ztek a füvön. Pici es? is esett, majd valaki a tömegb?l észrevett egy szivárványt. Giccses volt, de megható, ahogyan örültek-ujjongtak annak a kis foltnak, ami a sokszín?ség egységét hirdette az égbolton.

Közben különböz? hírek terjedtek, hogyan szabadulunk ki a térr?l, végül a rend?rség megtisztította nekünk a földalattihoz vezet? utat, ahonnan ötpercenként szerelvények vittek el a felvonulókból egy-egy csoportot. Persze a korábban átélt halálmenet-gettó élmény után a "bevagonírozás" már csak hab volt a tortán, ezt páran meg is jegyezték, ironizálva. A vonatok a Bajcsy-Zsilinszky útnál tettek ki minket, ahol már alig láttunk rend?rt. A kezemben a jöv? ilyenkorra megmentett táblám, a pólómon pedig egy rászáradt tojás jelezte, hogy az év ezen napján mint meleg szerepeltem (figyeltem is a megvet? tekinteteket a buszon, pedig mindig azzal a járm?vel utazom.)

Otthon az els? dolgom volt bekapcsolni a tévét, miel?tt még kimostam volna a hajamból a ragacsot. Természetesen a hírtévé foglalkozott a legtöbbet velünk, a "homoszexuálisok felvonulásával", mintha mindenki, aki résztvett volna ezen a rendezvényen, az "homoszexuális" lett volna, és azok, akik a stúdióban és a tévéképerny?k el?tt ültek, azok mind "heteroszexuálisok". Nem tudtam igazából nevessek-e vagy sírjak azon a kijelentésen, amit az él?ben, a H?sök terér?l bejelentkez? tudósító hintett el a híradós érdekl?désére válaszul: "Úgy látom, nem maradt több homoszexuális a környéken".
Sajnos minden okunk megvan arra, hogy jöv?re ismét megtartsuk az akkorra már a legtalálóbb névre, a "Meleg Bátorság Menetére" átkeresztelt felvonulást.

Kommentek (9)
Komment írása