A homoszexuális viselkedés kialakulásával és a fennmaradásának magyarázatával számos tanulmány foglalkozott már. Amerikai kutatók most megjelent cikkükben áttekintik a fontosabb munkákat, és ezek elemzése alapján igyekeznek föltárni a homoszexualitás evolúciós vonatkozásait állatoknál.

Mint arról korábban beszámoltunk, emberek esetében angol és svéd kutatók végezték el az eddigi legnagyobb ikervizsgálatot, amely azt kívánta feltárni, milyen tényez?k befolyásolják a nemi irányultságot. Az eredmény azt mutatja, hogy a f?szerepet a véletlenszer? környezeti tényez?k, az egyéni tapasztalatok játsszák, a genetikai háttér szerepe kisebb a vártnál, a családi és társadalmi hatások szerepe pedig igen csekély - a férfiaknál szinte nem is kimutatható.

A férfiak homoszexuális viselkedésében fellelhet? különbségek (vagyis az, hogy egyes férfiaknak egyáltalán nem voltak azonos nem? szexuális partnereik, másoknak viszont volt egy vagy több) 35 százalékban írhatók a genetikai tényez?k számlájára. A környezeti tényez?k tehát a tanulmány szerint jóval fontosabbak ebb?l a szempontból (65%).

Ami a n?ket illeti, a genetika már csak körülbelül 18 százalékát magyarázta az eltérésnek, a környezetei hatások azonban árnyaltabban jelentek meg. Eszerint a nem közös (vagyis egyénspecifikus) környezeti hatások a nemi irányultság 64 százalékáért, a közös tényez?k (társadalmi attit?dök, az ikrek közös családi, szül?i háttere) pedig a fennmaradó 16 százalékáért tehet? felel?ssé.

A tanulmány tehát megmutatta, hogy a genetikai befolyás is fontos (bár nem olyan mérték? tényez?, mint azt korábban gondolták).

A homoszexualitásért konkrétan felel?s génváltozatokat a mai napig nem azonosítottak, de más eredmények alapján is bizonyos, hogy a genetikai háttér szerepet játszik e viselkedésforma kialakulásában. Egypetéj? ikrek esetében például külön neveltetés mellett is nagyobb valószín?séggel lesz mindkét ikertestvér homoszexuális, mint a nem-iker (genetikai állományukban különböz?) testvérek között. A fiúk a homoszexualitásra való hajlamot általában az anyjuktól öröklik, jelezve, hogy ez egy örökl?d? anyai hatás, amelynek hátterében például az ivari X-kromoszómán lév? genetikai faktorok állhatnak.

Állatok esetében némileg más a helyzet. Itt szinte biztos, hogy a homoszexuális viselkedésben meghatározó szerepet játszik a genetikai háttér, amelyet szintén a n?stények örökítenek tovább, de eddig állatokban sem tudtak kimutatni egyetlen konkrét azonos nem?ek közötti szexuális viselkedést befolyásoló gént. Igaz, az állati homoszexualitás jellege is más, mint az azonos nem? emberek szerelme. Állatoknál eddig nem találkoztak "kizárólagosan" homoszexuális érdekl?dés? egyedekkel. A megfigyelt esetekben az azonos nem?ek párba állása csak id?szakos. Még a rendszerint sz?znemzéssel (hímek általi megtermékenyítés nélkül) szaporodó fajok zöménél is beiktatódik olyan szakasz, amikor hímek jönnek világra, és lejátszódik a párzás és a megtermékenyítés.

Eddig ezernél is több állatfajnál írtak le homoszexuális viselkedést a legkülönfélébb csoportokba tartozó állatoknál, a rovaroktól a f?eml?sökig. Mi lehet a szelekciós el?nye ennek a terméketlen magatartásformának, amely utódnemzéssel nem jár, nem növeli a populáció létszámát, és ezáltal nem szolgálja közvetlenül a faj fennmaradását sem? F?eml?skutatók szerint a homoszexualitás révén az állatok csoporton belüli szociális kapcsolatai er?södnek, és bár a viselkedés nem reproduktív, segíti a közösség forrásainak hatékony és agressziómentes elosztását, az elosztási rendszer stabilizációját, és ezáltal közvetve a populáció reproduktív sikerét is növeli.

Mások szerint a homoszexuális aktivitás egyszer?en csak a szexuális örömszerzést szolgálja, nincs semmiféle adaptív funkciója. A bonobók (Pan paniscus) például óriási szexuális étvággyal habzsolják az élet ilyen örömeit. Vizsgálatok tanúsága szerint nemi aktivitásuk mintegy 75 százaléka nem reproduktív, s?t az állatok nagyobb része "biszexuális". Frans de Wall, a Törpecsimpánzok: Az elfelejtett majom cím? könyv szerz?je a majmok szexuális játékait a konfliktusmegoldás egyik válfajaként értelmezi.

Más fajoknál leginkább az önálló párkapcsolat kialakulása el?tti id?szakokban t?nnek fel homoszexuális attit?dök. A hím delfinborjak például gyakran létesítenek átmeneti szexuális kontaktust egymással, ami a szakemberek szerint er?síti a csoporthoz tartozás érzését és az élethosszig tartó kötelékek kialakulását.

A Trends in Ecology and Evolution cím? szaklapban most megjelent tanulmány szerz?i, Nathan W. Bailey és Marlene Zuk, a riverside-i Kaliforniai Egyetem biológiai tanszékének munkatársai kis híján száz tanulmányt elemeztek, hogy föltárják a homoszexuális viselkedés hosszú távú evolúciós hatásait. Arra a kérdésre keresték a választ, miként változtatják meg az azonos nem? állatok közötti szexuális kölcsönhatások az evolúciódinamikát a populációkon vagy a fajokon belül.

Az azonos nem?ek közötti szexuális interakciók egyes fajoknál elég elterjedtek ahhoz, hogy befolyásolják a vad populációk szociális dinamikáját. A palackorrú delfinek (Thursiops fajok) esetében például a hím szexuális közeledések majdnem fele más hímek felé irányul. A szakállas kesely?k (Gypaetus barbatus) hímjeinek 11-26 százaléka más hímekkel próbál párzani. Ezek és más hasonló adatok arra utalnak, hogy e viselkedések hatásait nem szabad elhanyagolni a természetes szelekció szempontjából.

2008-ban a hawaii Laysan-albatroszok (Phoebastria immutabilis) kolóniáinak megfigyelése meglep? eredményt hozott. A párok 31 százaléka két tojóból állt, amelyek udvaroltak egymásnak, ápolták a másik tollazatát és megosztották a szül?i feladatokat. Ebben a monogám fajban a fióka sikeres fölneveléséhez elengedhetetlen a két szül? együttm?ködése. Noha az azonos nem? (n?stény) párok nem érték el ugyanazt a reproduktív sikert, mint amilyet a hím-n?stény párok, sokkal jobban boldogultak, mint a pár nélkül maradt tojók. Hasonló tojó-tojó párba állások más madaraknál is megfigyelhet?k, például a rózsás csérnél (Sterna dougallii) és a kaliforniai sirálynál (Larus californicus).

Az albatroszoknál a populáció ivararánya er?sen eltolódott a n?stények javára. Ha az azonos nem? párköt?dés és szül?i gondoskodás egy olyan rugalmas szaporodási stratégia részét képezi, amelyet a n?stények a dinamikus szociális körülményekre (amilyen az ivararány ingadozása) válaszul alkalmaznak, akkor a populáción belüli társadalmi szerkezet és társas kölcsönhatások valószín?leg befolyást gyakorolnak a populáció evolúciódinamikájára is.

Mivel a különféle rendszertani kategóriákba tartozó állatok széles körében el?fordulnak homoszexuális viselkedések, így a jöv?beni kutatások egyik f? célja kell hogy legyen ezek evolúciós hatásainak el?rejelzése. Ennek egyik módja lehet annak mérlegelése, vajon el?fordulnak-e közvetett genetikai hatások a homoszexuális viselkedések következtében. Közvetett genetikai hatások akkor lépnek fel, amikor az egyik egyedben kifejez?d? gének megváltoztatják egy másik egyed fenotípusát. Ez akkor fordulhat el?, ha két egyed társas kapcsolatban áll, vagy amikor egyik egyed úgy módosítja a környezetet, hogy az befolyásolja a másik egyed fenotípusát. A homoszexuális viselkedés esetében az egyik egyed azon génjei, amelyek a szexuális viselkedést egy ugyanolyan nem? társ felé irányítják, közvetett hatást gyakorolnak a másik egyedre. A második egyednek például megnövekedhet a szaporodási fitnesze, ahogy azt az albatroszoknál láthattuk. A jelenlegi elméleti modellek arra utalnak, hogy a közvetett genetikai hatások - a körülményekt?l függ?en - drámaian képesek er?síteni vagy csökkenteni a szelekcióra adott evolúciós válaszokat.

Forrás: [origo]

Még nincsenek kommentek.